Az Európai Bíróság (más néven az Európai Közösségek Bírósága vagy az Európai Unió Bírósága) székhelye Luxemburg. Az Európai Bíróság az Európai Unió legfelsõbb igazságszolgáltatási szerve. Ítélkezik az európai jog értelmezésének ügyeiben, fõként alábbi esetekben:

• Az Európai Bizottság követelése, amikor egy tagállam nem hajt végre egy uniós direktívát vagy más jogi követelményt.

• Az Európai Bizottság hatáskör-túllépésével kapcsolatos követelések.

Bizonyos szempontból a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament olyan, mint egy kétkamarás törvényhozás alsó és felsõ háza. Egyiküknek sincs törvénykezdeményezési joga, ez az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Ha egy törvényt vagy direktívát készít a Bizottság, azt a Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, hogy jogerõre emelkedjen. Az különbözteti meg az Európai Parlamentet a nemzeti törvényhozástól, hogy nem tehet önállóan törvényjavaslatot.

Az Európai Parlament körülbelül 496 millió EU-állampolgárt képvisel. A tagjait európai parlamenti képviselõnek hívják, és 2007. január 1-je óta 785-en vannak. Ötévente egyszer tartanak választásokat az általános választójog alapján. Nincs egységes választási rendszer, minden tagállam szabadon dönt választási rendszerérõl az alábbi három megkötéssel:

• Arányos képviseleti rendszernek kell lennie, akár pártlistás, akár egyéni jelöltes rendszert alkalmaznak.

Az Európai Parlament körülbelül 496 millió EU-állampolgárt képvisel. A tagjait európai parlamenti képviselõnek hívják, és 2007. január 1-je óta 785-en vannak. Ötévente egyszer tartanak választásokat az általános választójog alapján. Nincs egységes választási rendszer, minden tagállam szabadon dönt választási rendszerérõl az alábbi három megkötéssel:

• Arányos képviseleti rendszernek kell lennie, akár pártlistás, akár egyéni jelöltes rendszert alkalmaznak.

Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) felállította a 'Közgyûlést' 1952 szeptemberében, amelynek 78 tagját a hat ESZAK tagállam nemzeti parlamentje választotta. Ezt terjesztették ki 1958 márciusában, hogy az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom is képviselve legyen. Ekkor kapta az Európai Parlamentáris Gyûlés nevet. 1962-tõl lett Európai Parlament a testület neve. 1979-ben újra növelték a képviselõk számát és ekkortól választják õket közvetlenül.

Az Európai Parlament (EP) az Európai Unió (EU) parlamentális testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak öt éves idõtartamra. A Miniszterek Tanácsával együtt alkotja az EU törvényhozói hatalmi ágát. Két helyen ülésezik, Brüsszelben és Strasbourgban.

Az Európai Parlament nem alkothat önállóan törvényt, de módosíthatja vagy megvétózhatja azokat számos politikai területen. Bizonyos területeken tanácskozási joga van. Az EP felügyeli az Európai Bizottság munkáját, jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással visszahívhatja.

Több és jobb testnevelés órát az iskolákban!

A parlamenti jelentés szerint a gond elsõsorban a testnevelési programok meglévõ tartalma, amely sokak számára túlságosan versenyközpontú, így kevésbé vonzó. További probléma az iskolai testnevelési foglalkozásokra szánt idõkeret leszûkülése; 2002 óta az általános iskolai testnevelésre fordított idõ heti 121 percrõl 109 percre, míg ugyanez az idõ a középiskolákban heti 117 percrõl 101 percre csökkent. Harmadrészt pedig hiányzik a megfelelõ sportszakképzés, illetve az iskolai és az iskolán kívüli sporttevékenységek megfelelõ összehangolása.

Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebbõl ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerû bonyolultsága.

A 2002 márciusában kezdõdött Konvent Európa Jövõjérõl újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerzõdésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részérõl ratifikálást igényel.

Létezik egyfajta alapvetõ feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfölöttiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselõknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján mûködik.

Az európai uniós jogrendszer számos, egymást részben fedõ jogi és intézményes struktúrát foglal magába. Ez abból adódik, hogy az Uniót egymást követõ nemzetközi szerzõdések alkotják. Az utóbbi években jelentõs erõfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egyesítsék és leegyszerûsítsék a szerzõdéseket, amelynek csúcsát az alkotmányszerzõdés végleges tervezete jelentette. Mivel azonban Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasította ezt az dokumentumot, más megoldást kellett keresni.

2006-ban az EU rendelkezett a Föld legnagyobb gazdaságával: GDP-je 13,4 trillió USA-dollár volt ? az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentõs kereskedelmi többlettel rendelkezik. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve).

Az EU gazdasága elõreláthatólag tovább fog növekedni a következõ évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz ? különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját.

Horvátország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, folynak a tárgyalások. Nem esélytelen, hogy a 2009-es EP-választásokon Horvátország tagként vehet részt.

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának idõpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban azonban jelentõs ellenállás van Törökország tagságával szemben. ? A további bõvítésekrõl információ Az Európai Unió bõvítése szócikkben található.

Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005.

Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.

A további keleti bõvítésnek is lennének hosszú távú gazdasági elõnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre esõ országok gazdasági problémái miatt.

E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelõ infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetõvé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági elõírásokban.

Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak.

Az Európai Unió jogi alapja tagállamainak számos egymást követõ szerzõdésébõl jött létre. Az évek során ezeket jelentõsen bõvítették: minden újabb szerzõdés kiegészítette a megelõzõeket. Az elsõ ilyen szerzõdés az 1951-es (1952-ben hatályba lépett) párizsi szerzõdés volt, ami létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget eredetileg hat európai ország között. Ez a szerzõdés azóta hatályát vesztette, funkcióit a rá következõ szerzõdések vették át.

Az Európa különféle nációit egyesítõ törekvések a modern nemzetállamok megszületése elõtt számos alkalommal megjelentek a kontinens történelme folyamán. Háromezer éve Európa kelta uralom alatt állt, majd a mediterrán központú Római Birodalom foglalta el és hajtotta uralma alá. Ezek a korai ?európai uniók? erõszakból születtek. Nagy Károly frank birodalma és a Római Birodalom több száz évre egyesített jókora területeket laza közigazgatással. Késõbb, az 1800-as évek napóleoni vámuniója és Németország 1940-es évekbeli hódításai rövidebb életûek voltak.

Az Európai Unió túlnyomó része Európa nyugati és középsõ részén terül el, az Unió azonban magába foglal számos Európán kívüli területet is (ezek neve legkülsõ régiók), több tagállamának egykori gyarmatosításai folytán. Az Európai Uniónak jelenleg 20 országgal van közös szárazföldi határa: (nyugatról keletre) Suriname, Brazília, Holland Antillák, Marokkó, Andorra, Norvégia, Monaco, Svájc, Liechtenstein, Vatikán, San Marino, Horvátország, Oroszország (a Kalinyingrádi területen is), Szerbia, Albánia, Macedónia, Ukrajna, Moldova, Fehéroroszország, Törökország.

Az Európai Unió tagállamai több szuverenitást (önrendelkezést) ruháztak erre a regionális szervezetre, mint bármely más tagállamok bármely más nem szuverén regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintû szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerzõdéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá.

Az Európai Unió vagy EU részben kormányközi és nemzetekfölötti integráció, amely jelenleg 27 európai országból áll. Az Európai Unió ezen a néven 1992-ben jött létre az Európai Uniós Szerzõdéssel (ismertebb nevén a maastrichti szerzõdéssel); ez a szerzõdés 1993. november 1-jén lépett hatályba. Az EU számos jellegzetessége létezett azonban már 1992 elõtt is; elõdjeinek története az 1950-es évekre nyúlik vissza.

Négy fõ intézménye van: az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság.